Próbáltam megkeresni a válások pontos számát a neten, de közben rájöttem hogy semmit nem jelent ha statisztikákat lobogtatok nektek. Mindenki csak megvonja a vállát és elengedi a füle mellett a számokat. Teljesen igaza van annak aki így tesz, mindenkinek a saját baja ha elválik,gondolja ezt szinte minden felnőttkorú ember.

 

Nem fogok most a pompázatos esküvőmről áradozni.. Én sem élek tökéletes házasságban. A férjem sokszor elviselhetetlenül gyerekes,puffogós, hirtelen,felelőtlen.A kitöltött válási papírok 3 éve a munkahelyi szekrényemben lapulnak hogyha már végképp nem bírom a baromságait akkor lelépek.

Egy "bibi" van.

A 10 éves fiam,akinek a szülei a példaképei. Mi vagyunk a követendő példa számára.Minket utánoz majd ha felnő. Tudom hogy közhely(utálom a közhelyeket) de nem csak a saját életem a tét hanem a fiamé is és ezt egy szülőnek figyelembe kell vennie, még ha k....a nehéz is az együttélés egy vadbarommal.

Valószínű a férjem rossz követendő példát látott(amíg nem tanultam kronot csak szimplán lehülyéztem)amit hozott a házasságunkba és az életet szívta ki belőlem vele.

Mostmár tudom hogy a gyerekes viselkedése a Melankolikus markerből, a "nem tudok beszélni róla" mondata a Hideg érzelmi típusából és az ha leüvölti a fejemet mert nem bírom felvenni a telefont csak négy hívás után a Gondolkodó szellemi típusából fakad.

Haragszom rá sok mindenért még mindig.

Viszont tudom hogy miért olyan amilyen.

Kiderítettem a markerei kiszámításával, most már tényleg ismerem.

Elválhattam volna de miért ne adnék egy esélyt a fiamnak hogy lásson egy házasságot "felnőni" és lásson minket ,az apjával boldogabbá válni...